igazgató… Bobby Moynihan

Thomas Dultan… Pete Davidson

Rooney… Kyle Mooney

Mr. Bunting… Fred Armisen

Kelaw… Beck Bennett

Jay Pharoah

Jon Rudnitsky

igazgató: ülj le! Mint azt mindannyian tudjátok, Mr. Bunting többé nem tanít itt Windermere-ben. Az unortodox módszerei már elég kárt okoztak. Mint az igazgatód, az év végéig átveszem ezt az órát. Mr. Dultan, kérlek mondd el, hol hagytad abba a tankönyvet.

Mr. Rooney, mivel Mr. Dultant nem lehet zavarni, hol hagyta abba?

Rooney: nos, uram, egy kicsit átugrottunk.

Fő: Finom! Akkor kezdjük az elejétől. Mr –

Mr. Bunting: elnézést. Azért jöttem, hogy összeszedjem a személyiségemet. Visszajöjjek óra után?

igazgató: Szerezd meg őket most, Mr.Bunting. Mr. Kelaw, folytassa. Kérjük, olvassa el az első oldalról.

Kelaw: kitéptük az összes oldalt, Uram.

Jay: és kalapokká változtatta őket.

fő: Bár az enyémet kölcsönveheted. Most olvass.

Kelaw: a költészet nem lehet szórakoztató. Elnyomónak kell lennie, és az olvasónak gyűlölnie kell. A versek száz évvel ezelőttről származnak. Egy rakás halott írta őket, hogy megbüntessék a gyerekeket. A művészet általában a nőknek és a homoszexuálisoknak szól. Amikor egy verset olvasol, soha nem szabad… érzelmeket érezned. Összefoglalva, a vers büdös.

Thomas: Mr.Bunting, nem akartuk, hogy kirúgják. Aláíratták velünk a papírt.

igazgató: üljön le, Mr.Dultan.

Mr.Bunting: minden rendben, Thomas. Semmi baj.

Igazgató: Távozzon, Mr. Bunting. Most azonnal.

Rooney: éneklem a dalomat, hogy mindenki hallja.

igazgató: üljön le ebben a pillanatban.

Jay: éneklem a dalomat, hogy mindenki hallja.

igazgató: mindkettőjüket kiutasítom, ha nem ülnek le azonnal.

Mr. Bunting, kérem!

Jon: éneklem a dalomat, hogy mindenki hallja.

Kelaw: éneklem a dalomat, hogy mindenki hallja.

Thomas: éneklem a dalomat–

Mr.Bunting: rendben, megyek, felszállok. Megvan az e-mailem meg minden, ugye?